Egy igazi csapattárs
A Tee-Ball kezdeti napjaitól az utazó softball versenyszerűvé válásáig az elsőéves és Franklin Township-i születésű Kaylie Grayson mindig is egyetlen céllal játszott – hogy a legjobb verziója legyen, mind a pályán, mind azon kívül.
„Száz százalékig a lehető legjobb játékos akarok lenni, de ha nem lehetek az, aki lehetnék, akkor száz százalékig inkább a legjobb csapattárs lennék, és másokat ösztönöznék előre” – mondta Grayson.
Kaylie csapatközpontú mentalitását édesapjának tulajdonítja, aki az Indiana Gators nevű utazó softballcsapatát edzette. Öt utazó csapattársával együtt Grayson elkötelezte magát a Franklin College mellett.
„Röviddel azután, hogy elköteleztem magam, a többi lány is elkezdett elköteleződni; olyan volt, mint egy vonat” – mondta Grayson. „Annyira jó móka volt. Tudni, hogy amikor bejössz az egyetemre, és van egy csoportod, az sokkal kellemesebb.”
Kaylie, aki most elsőéves a Franklin College női softball csapatában, csapatközpontú mentalitását hozza a pályára, miközben elindul azon álma felé, hogy egyetemi softballt játsszon.
„Nemcsak magadat teszed boldoggá, hanem a kis önmagadat is büszkévé” – mondta.
Bár csak néhány hete van az egyetemen, Grayson azt mondja, élvezi, hogy megismerheti csapattársait, és élvezi a csapat dinamikáját. „Itt mindenki nagyon jól össze van kötve. Olyan, mintha ha együtt akarunk lenni, mindenki elmegy” – mondta.
Amikor nehéz meccsek vagy hosszú edzések előtt áll, Grayson olyan megszokott gyakorlatokhoz folyamodik, amelyek segítenek neki a földön maradni. Nyíltan beszélt a múltbeli nehézségeiről és arról, hogyan tanulta meg kezelni a nyomást.
„Mindenki ütött már ki, mindenki elütött már egy labdát” – mondta. „Szóval miért bántanám magam, ha a csapattársamat sem bántanám meg ezért?”
A hite is nagy szerepet játszott. A középiskolában a játékok alatt egy kis Jézus-figurát hordott a zsebében – ez a nála nagyobb dologba vetett bizalmának szimbóluma volt.
„Nagyon támaszkodtam Istenre, azt hiszem, ezért sikerült sokkal jobban az utolsó évem” – mondta. „Nem az én kezemben van, hanem Isten kezében.”
A Franklin melletti elköteleződéséért Brittney Harvey edzőnek tulajdonítja a döntését, megjegyezve, hogy Harvey edzési stílusa révén személyes szinten is kötődtek egymáshoz. Ez a kapcsolat, a kisiskolai légkörrel párosulva, nagy szerepet játszott Kaylie választásában.
Kaylie a sport iránti szeretetét a családjának tulajdonítja. Szülei mindketten sportolók voltak. Öccse, JJ, baseballozik a középiskolában. Ahogy előre tekint, a pályán és azon kívül is,
Kaylie általános iskolai tanár szakon szeretne tanulni, és reméli, hogy a lehető legjobb tanár és csapattárs is lesz belőle.